Mágnás diós pite 

 

Nagymamám fantasztikus szakács volt, remekül főzött és ugyanilyen remekül sütött is. Több kilóval gyarapodtam mindig a Nála töltött nyarak során! És a kártyacsatáink..., na, azok szintén feledhetetlenek számomra.

Őrzök pár füzetet, melyek ezeket a régi családi recepteket tartalmazzák. Többségükben Édesanyám írásával. Egy A/5-os, kék fedelű, csíkos füzetben találtam meg a Mágnás diós pitét, ami után gyermekként és később fiatal felnőttként mind a tíz ujjamat megnyaltam. Ez volt a kedvencem. Az első számú. Mamika, ha kedveskedni akart, mindig ezt sütötte (és sokszor akart).

Ezért döntöttem úgy, hogy a 35. szülinapomra elkészítem. Soha nem szégyelltem a koromat, remélem, ez 20 év múlva is így lesz.:) És akkor sem fogok tizenéves lánynak öltözni, messziről sugallva ezzel mindenkinek, hogy nem vagyok kibékülve az évek múlásával...

Diós pite...Méghozzá mágnás. Sütés előtt így nézett ki:

 

A recept leírása pedig szóról szóra a következő:

-35 dkg lisztet
- melyhez 1 csomag Váncza sütőport kevertünk
- 18 dkg zsírral (vagy 22 dkg vajjal)
- 10 dkg cukorral
- 1 egész tojással
- 1 citrom reszelt héjával és levével jól összegyúrunk.

A tészta egy részét (felét) félretéve, másik részét vékonyan kinyújtjuk, és tepsibe téve barack-vagy málnaízzel megkenjük. (A házi készítésű baracklekvár receptjét itt olvashatod)

- 20 dkg cukrot
- 3 tojás sárgáját
- 20 dkg őrölt diót
- 1 csomag vaníliás cukrot
- és a 3 tojás keményre vert habját elkeverjük,
és az ízzel megkent tésztára kenjük.

A félretett tésztából pálcikákat sodrunk, s azokból rácsokat készítünk, melyet sütés előtt tojással megkenünk.

Lehetőleg magas oldalú tepsit válasszunk a sütéshez.
Ha kihűlt, a tepsiben felszeleteljük.

És a végeredmény, voilá!

 

A tepsi nem magas oldalú, de a kedvező végkifejletet ez nem befolyásolta. A látszat ellenére nem égett oda, illusztris vendégemnek is nagyon ízlett!:)

Ajánlom minden dióimádónak, garantált siker!

Forrás: Váczi Éva